Az idő múlásával egyre több mindent engedünk el. Először észre sem vesszük, aztán egyszer csak szembesülünk vele: régi álmok maradnak beteljesületlenül, barátok tűnnek el mellőlünk, képességek halványodnak el. A világ is gyorsabban rohan mint mi, és olykor idegen arccal találkozunk a tükörben.

Az öregedés talán legnehezebb része nem a ráncokban rejlik, hanem abban, hogy újra és újra el kell búcsúznunk valamitől vagy valakitől.

Mégis, a lassulásban ott rejlik az ajándék: jobban látjuk az apró csodákat. Már nem kell bizonyítanunk, kik vagyunk – a történeteink és tapasztalataink önmagukért beszélnek. Szépen öregedni azt jelenti, hogy elfogadjuk, akik lettünk, és méltósággal találjuk meg az új teljességet.

Ha félelem van benned, ha görcsösen kapaszkodsz a fiatalságodba, és mindez inkább elszigetel, mint közel hozna önmagadhoz – tudd, hogy nem vagy egyedül. Nyitott szívvel várlak.

Az öregedés fájdalma nem a tükörben van, hanem a búcsúkban.
De ha megtanulunk együtt énekelni a „B oldallal”, még mindig szólhat tisztán és melegen a hangunk.